A városházi udvarra bejutva, az épület jobb kézre eső emeleti szintjén, az egyik ablak mellett láthatunk egy harangocskát. Sokan nem tudják, de ez a – ma már természetesen nem használt - hangjelző a régi időkben arra szolgált, hogy egy hivatalsegéd ezt megkongatva tudtára adja az idő múlásáról megfeledkezett, udvaron sziesztázó városatyáknak, hogy vége a közgyűlési szünetnek és folytatódik a munka.

A polgármesteri szobához közeli tanácskozóteremben számos egykori polgármester portréja lóg, köztük Réh Jánosé is, aki 1867 és 1871 között volt a város első embere. Mivel az 1881-ben tragikus körülmények között meghalt egykori polgármester életében sohasem engedte magát lefotózni, családja díszes ruhába öltöztette a halottat és így fényképeztette le. Tíz évvel később ezen portré alapján festette meg arcképét Tóth Molnár Ferenc, de többek között a család tagjainak sem tetszett ez a halotti portré, így a festő kénytelen volt átfesteni, „élővé” varázsolni a szemeket, s így látható ma is.

Mikszáth Kálmán, mint a Szegedi Napló fiatal tudósítója, a Tisza pusztító áradása idején, egészen a folyó 1879. március 12-i betöréséig rendszeresen tudósított az eseményekről. A Tisza betörésének hírét az akkori városháza közgyűlési termében tudta meg, ahonnan azonnal a szomszédos Zsótér-ház első emeletére rohant, hogy drámai tudósítást adjon a történtekről. Megfogalmazása szerint hirtelen kialudtak a még kivilágított városháza nagytermének gázlámpái, ezzel egy időben pedig teljes sötétség borult a városra, majd megérkezett a hömpölygő, szinte mindent elpusztító áradat.

A franciák által megszállt Szegeden, 1919. május 7-én a városháza közgyűlési termében tanár- és tanítógyűlést tartottak, amelyen legfőképpen az 1918-19-es forradalmakban részt vett szegedi pedagógusok ellen szólaltak fel. Az eseményen Juhász Gyula is részt vett, mint a Délmagyarország tudósítója. A költő védelmébe vette egyik megrágalmazott barátját, de a rá irányuló szitkok közepette erőszakkal kidobták a teremből.

A díszteremben álló Deák Ferenc festmény alkotója, László Fülöp magyarországi pályafutása után, 1907-ben Londonban telepedett le, ahol hamarosan az angol királyi család, a nemzetközi arisztokrácia és közélet rendkívül sikeres és népszerű portréfestője lett. Ő festette meg az akkor 7 éves Erzsébet yorki hercegnő (a későbbi II. Erzsébet angol királynő) első arcképét is 1933-ban.

A legkorábbi szegedi városházát egy katonai mérnök tervezte, az épület akkori főhomlokzata a mai Kiss Ernő utca felé nézett. A gyorsan fejlődő város hamar kinőtte régi épületét, ezért a városi tanács annak helyén 1801-re megépíttette a mai városháza elődjét, Vedres István tervei alapján. Az épület bal szárnyát úgy építették, hogy színházi előadásokra is alkalmas legyen, ennek köszönhetően 1847-ig rendszeresen tartottak itt színielőadásokat. A városháza történetének legnagyobb eseménye az 1849-es országgyűlés volt. Az 1879. március 12-én Szegedre zúdult Tisza erősen megrongálta az épületet, ezért a város vezetése 1881-ben pályázatot írt ki a régi épület modern, de stílusban hű átépítésére. A beérkezett pályázatok közül Lechner Ödön és Pártos Gyula építészmérnökök terve nyerte el az első díjat és ezáltal a megbízatást. Az építési munkálatokat 1882 májusában kezdték el, az épület ünnepélyes átadására pedig az 1883. október 14-én kezdődő, háromnapos királylátogatáskor sor. A városnak ez a harmadik városházája azóta is Szeged egyik meghatározó, reprezentatív központja.

A négy utcára néző épület kapuzata fölött atlaszok tartják az íves megoldású kőkorlátos erkélyt. A kiugró erkély fölött a főpárkány fölé emelkedő íven a város feltámadását jelképező főnixmadár, alatta gyermekalakokkal közrefogott címer látható. A Széchenyi térre néző földszinti rész előtt 10 db vörösmárvány oszlop áll, amelyek a kovácsoltvas korlátláncot tartják. A Fekete Sas utcai homlokzat főkapuja feletti városcímer két oldalán ülő gyermekszobrok találhatók, kezükben karddal és vesszőnyalábbal. A régihez hasonlító tetők mázas cserépfedést kaptak, ezek a Zsolnay-gyár termékei. A mai városháza sok szegedi számára fontos helyisége a magasföldszinten lévő házasságkötő terem, amely 1968-tól látja el funkcióját.

A főkapu kapualjából márványkorlátos lépcsők vezetnek a fő lépcsőházba, a portával szembeni falon az I. világháború hősi halott szegedi köztisztviselőinek emléktáblája áll. A két márványkúttal díszített, bensőséges udvarról láthatók legjobban a barokkos kémények és egy kedves múltbéli emlék, az egyik emeleti ablak mellett lógó harangocska, amely egykoron a közgyűlések szüneteiben az udvaron pihenő városi képviselők figyelmeztetésére szolgált. A kiváló akusztikával rendelkező udvar már évtizedek óta kulturális rendezvények helyszíne (Városházi és Kávéházi Esték, Muzsikáló Udvar).

A kétszintes, közel 200 főt befogadni képes, karzatos díszteremhez vezető lépcsőház három színes üvegablakán a régi és a mai városháza, illetve a város címere látható. A terem főbejáratával szemben helyezkedik el a tisztségviselők emelvénye, vele szemben, félkörben, két szakaszra osztva az önkormányzat képviselőinek padsorai. A díszes ülésterem főbejárata felett alakították ki a karzat díszpáholyát, amelynek egykoron I. Ferenc József is a vendége volt. A Vajda Zsigmond alkotta mennyezetkép sarkaiban a város életének négy legfontosabb alappillérét szimbolizáló nőalakok trónolnak, középen szárnyas puttók emelik magasba a felhőkkel övezett városi címert. A főbejárat két oldalán I. Ferenc József és Erzsébet királyné, a karzat alatti oldalfalakon gróf Széchenyi István, Deák Ferenc, gróf Andrássy Gyula és Kossuth Lajos egészalakos portréja látható. A díszterem egyben a mindenkori városi közgyűlés ülésterme is, ahol általában évente hat alkalommal tanácskozik a képviselőtestület, de emellett számos ünnepi esemény helyszíne is.

A díszterem jobb és bal oldalán felújított tanácskozótermeket Lechner Lajosról, az új várost megtervező főmérnökről és Tisza Lajos újjáépítési kormánybiztosról nevezték el. A jegyzői dolgozószoba melletti Lechner Lajos-terem festményeinek témája a Nagyárvíz, a polgármester szobája melletti Tisza Lajos-teremben pedig számos egykori polgármester portréja látható a 18. század végétől 2002-ig. A legnagyobb festmény a várost 32 évig vezető Pálfy Ferenc polgármestert ábrázolja.

A díszterem előtti folyosó baloldali végén nyílik a polgármester kabinet- és dolgozószobája, a folyosó jobb oldalán pedig a jegyző és az egyik aljegyző dolgozószobája. A polgármesteri szobába a nagyközönség egy évben kétszer tekinthet be: május 21-én, Szeged Napján és szeptember közepén, a Kulturális Örökség Napjai országos rendezvénysorozat városházi programján. Ilyenkor közszemlére kerül Szeged város szimbolikus kulcsa és a polgármester városvezetői, díszes ünnepi lánca is.

A városháza szomszédságában áll a Polgármesteri Hivatal 1872-ben elkészült épülete, amely az 1883. október 14—16-i királynapok során Szegedre látogató I. Ferenc József és udvartartása lakosztályául is szolgált. A király mozgását megkönnyítendő, a két épületet Lechner Ödön egy híddal kötötte össze, a velencei Sóhajok hídja mintájára. A városházából a hídra vezető lépcsősor két oldalán Lauscher Lipót árvízi fényképei láthatók.

A torony az épület legfestőibb, legjellegzetesebb eleme, körüljárható, kőkorlátos erkéllyel, órával és mozgalmas sisakkal látták el, tetejét vázák, golyók és sárkányfejes vízköpők díszítik. Dísze az előző városháza tornyának 25 mázsás, 1832-ben készült harangja, rajta az akkori városi tisztségviselők neveivel. A toronyból 2004 óta minden egész óra előtt változatos zenei blokkok hallhatók.